Az �giek kegyeltje

Els� r�sz:

Ez a nap sem k�l�nb�z�tt a t�bbit�l, mi�rt is k�l�nb�z�tt volna. Mi�ta megszabad�tott�k a vil�got a Toguro jelentette fenyeget�st�l az �let visszat�rt a norm�lis ker�kv�g�sba. M�r ami norm�lisnak nevezhet� ebben az esetben, mert ez a kis t�rsas�g egy�ltal�n nem nevezhet� �tlagosnak.

„Am�g az emberek nyugodt, megszokott �s poros �let�ket �lik, gondolataik csak saj�t j�l�t�k k�r�l forog. Nem t�r�dnek a k�lvil�ggal, teljesen belef�sulnak a monoton mindennapokba. Tal�n a kor hib�ja ez vagy tal�n m�r nincs sz�ks�g�nk t�r�d�sre �s szeretetre? Erre a k�rd�sre tal�n soha nem tal�ljuk �s nem is akarjuk megtal�lni a v�laszt.

R�b�zni magunkat az emberek j�indulat�ra m�r nem lehet olyan szabadon, mint ahogy azt tett�k �s tehett�k az id�sebb gener�ci�k.

Most m�r csak rohanunk �s an�lk�l �lj�k le �let�nk, hogy feltenn�nk azt a k�rd�st �nmagunknak, hogy t�nyleg �lt�nk-e? �s ha �lt�nk mindent a lehet� legjobban tett�nk-e? Vajon vigy�zhat-e valaki r�nk odafentr�l, meg�v-e minket a szenved�st�l �s �nzetlen�l szeret?”

• Kurama! Kapcsold ki a TV-t! Ez a sok badars�g egyszer m�g az agyadra fog menni.

• Hiei hagyd m�r abba, ink�bb takar�ts ki, tudtommal ma te vagy a soros…- Pir�tott bar�tj�ra Kurama, aki m�g test�n viselte a d�nt�n szerzett s�r�l�seket. Ebb�l a ked�lyes sz�v�lt�sb�l kider�lt, hogy jobban van, mint ahogy kin�z. Mellkas�t m�g vastag k�t�s bor�totta, ami m�ly �s �letvesz�lyes sebes�l�st takarhatott, de elevenebb volt, mint valaha.

• Egy kis karcol�s nem jogos�t fel arra, hogy bej�r�n�nek n�zd a bar�taidat. Am�gy is a te hib�d, kellett neked m�regetni az ellenfelet. – Hiei neheztelt r�, ami�rt mindennap el kellet j�nni hozz�, �s kiszolg�lni �t, mint valami csel�d. Leguggolt a fi�hoz, hogy megn�zze gy�gyul-e. Egyik kez�t a seb fele ir�ny�totta m�sikban egy t�gelyt tartott, amiben a gy�gyf�vekb�l kevert ny�l�s massza pihent, amit m�g Kurama kevert v�sz eset�re.

• Hagyd! M�r nincs sz�ks�gem r� �s nyugodtan el is mehetsz. Vagyok olyan j�l, hogy ell�ssam magam. – makacsolta meg mag�t az �poland� f�l �s zoksz� n�lk�l pattant fel fekhely�r�l, legal�bb is pattant volna, de s�r�l�se megbosszulta a f�rges�g�t �s hegyes t�rk�nt hatolt mell�be a f�jdalom. Tudta, ha arca egyetlen szeglete is el�rulja, mennyire szenved, Hieit nem tudja elk�ldeni, azt pedig nem akarta, hogy maradjon. Terhes volt m�r sz�m�ra bar�tja �r�k�s szemreh�ny�sa. �gy nem maradt m�s, mint a sz�n�szked�s. – L�tod m�r nem f�j semmim, most m�r mehetsz. – gyorsan meg akart szabadulni Hieit�l, mert m�r nem sok�ig b�rt mag�n uralkodni. Arca eltorzult a er�lk�d�st�l, de nem �rulhatta el gazd�j�t. Nyugalmat er�ltetett mag�ra, minden porcik�ja megremegett, de tov�bb folytatta.

- Ha nem hiszel nekem, akkor maradj. �gy is m�g ott van egy adag mosatlan ed�ny �s egy l�bmassz�zs is j�l esne.

Szeme sark�b�l Hieire sand�tott. L�tni akarta bar�tja arc�n az undort, aki k�ztudottan viszolygott mindenf�le h�zimunk�t�l. �s most sem kellett csal�dnia.

• Akkor, szia! Majd m�g k�s�bb ben�zek. – azzal amilyen gyorsan csak tudott, kimenek�lt a h�zb�l m�g miel�tt Kurama megm�s�thatta volna d�nt�s�t.

�s akkor Kurama fell�legezhetett. Halk �v�lt�s cs�szott ki a tork�n. A f�jdalom szinte megb�n�totta �s eszm�letlen�l d�lt vissza �gy�ba.

M�sodik r�sz:

Ek�zben valahol a szellemvil�gban Koenma �s Botan t�rgyal a k�vetkez� k�ldet�s r�szleteir�l:

• �s t�nyleg csak egy egyszer� ember? Nah�t Koenma ezt nem gondoltam volna. Ekkora szerepe egy haland�nak nem lehet. – Botan hangj�b�l �s k�rd�seib�l leplezetlen�l kicsengett a k�ts�g.

• De bizony Botan, ez �gy van. � maga a tisztas�g �s a legt�k�letesebb l�ny, akit a Nagyf�n�k valaha is teremtett. – Koenma a messze t�volba m�lyesztette aggodalmas tekintet�t, �s �gy folytatta. – �s � az egyetlen, aki seg�thet meg�ll�tani ezt a borzalmat. Ha elbukik, mind meghalunk.

Utols� mondat�t m�ly nyugalom p�ly�lta be, de �nk�ntelen�l is n�ma sikoly t�rt fel Botanb�l.

• Az nem lehet, hogy csak rajta m�ljon �s tud egy�ltal�n r�la, hogy ki is �? �s a csal�dj�t akkor sem fogja elhagyni… - Habogott a l�ny �s k�zben �rtetlen szemmel koslatott v�gig Koenm�n.

• Neki nincs csal�dja. �t az �giek teremtett�k �gy k�zvetlen kapcsolata van vel�k. Csak � tudja mikor �s hol fog bek�vetkezni a V�G. Ezek az inform�ci�k n�lk�l�zhetetlenek ahhoz, hogy Yusuke�k diadalmaskodjanak a k�zelg� gonosz felett.

• Ha nincs csal�dja hol fog megsz�llni? – Botan megad� hangon tette fel utols� k�rd�s�t, de nem v�rt v�laszt kapott r�.

• Majd Kuram�n�l. �gy is kell neki egy lak�t�rs.

Botan erre nem sz�m�tott �s �rtetlen szemekkel n�zett a f�n�k�re.

• De mi�rt pont Kuram�hoz k�lt�zik? Nem f�lsz, hogy egym�sba szeretnek?

• M�g hogy szerelem?! Soha senki nem tudta megl�gy�tani az � sz�v�t. �n mondom, ez a l�ny val�s�ggal j�gb�l van.

• Akkor?

• Fogadtam is ap�mmal egyheti �dess�gben, hogy Kuram�nak siker�l megh�d�tania a j�gcsapl�nyt. �s minden es�lyt meg kell neki adni… - h�zta huncut vigyorra sz�j�t �s moh�n d�rzs�lgetni kezdte mark�t.

• De Koenma?! Csak nem k�pzeled?! – h�borgott a l�ny de m�g miel�tt neki kezdhetett volna a Hegyi besz�dnek Koenma �tj�ra engedte �s a Szellemvil�g k�ld�tte m�r �ton is volt a kis csapat fel�.

• Ja, Botan a l�nyt el ne felejtsd m�r v�r r�d a kapuban. �s a fogad�sr�l senkinek egy sz�t sem. – d�rrent a l�ny ut�n Koenma �s tekintet�vel a Horizontig k�s�rte �t.

Harmadik r�sz:

�r�kat aludhatott az elgy�t�rt Kurama. �des �lm�t csak bar�tai �zt�k el szem�r�l, akik mint az �r�lt rontottak be hozz�.

• M�gis mit k�pzelsz magadr�l Hiei! Most rajtad volt a sor. Mi�rt hagytad mag�ra? Meg is halhatna �lm�ban… - hangzott a neheztel�s minden ir�nyb�l.

• J�l van na! � akarta, hogy elmenjek. – A b�n�s keresztbe tett karokkal d�lt a falhoz, szinte meg sem pr�b�lta v�deni mag�t.

• Ha k�rhetem egy kicsit halkabban. – ny�sz�rg�tt a beteg, aki csak most t�rt mag�hoz. �s lassan elkezdett felt�p�szkodni. – Am�gy meg igaza van. �n akartam, hogy elmenjen, ne veszekedjetek vele.

• Te t�nyleg ennyire felel�tlen vagy, vagy csak szimpl�n h�lye. - rivalltak r� egyszerre az �ntudatlan Kuram�ra. – �s mi lett volna ha,…

• Nem lett semmi bajom – z�rta le az �rtelmetlen vit�t. – �s most pihenni szeretn�k.

Puszt�n �les tekintet�vel vetette bar�tai szem�re a kellemetlen �breszt�st �s elkezdte kiterelni a n�pes sereget a h�zb�l, de miel�tt r�juk z�rhatta volna az ajt�t megjelent Botan egy idegennel.

• ���! J�, hogy itt vagytok mind. – �s a szeleburdi l�ny utat t�rt mag�nak eg�szen a nappaliig – meghoztam a k�vetkez� k�ldet�seteket.

• Csak nem azt akarod mondani, hogy felcsapunk pesztonk�nak? – �rtetlenkedett Hiei, aki m�g mindig dacosan �llta a megvet� tekinteteket.

• Pesztonk�nak? � dehogy is. Meg kell akad�lyoznotok a vil�gv�g�t �s a teljes pusztul�st �s s�t�ts�get, ehhez lesz � a seg�ts�getekre. – Olyan higgadtan mondta ezt, mintha a mindennapos bev�s�rl� list�t olvasta volna fel. Bejelent�s�t n�ma cs�nd �s hitetlen tekintetek fogadt�k, de � mit sem t�r�dve v�gigsiklott felett�k. – Jaj, de udvariatlan is vagyok � itt Shizu.

De a t�bbiek nem is foglalkoztak a l�nnyal, aki az ajt�ban �llva n�zte a sokadalmat. Olykor-olykor j�t der�lt a reakci�kon, de n�mas�gba burkol�z� alakja egy hangot sem hallatott.

• M-mi van??? Ugye most csak viccelsz?

• Tudj�tok, hogy nekem nincs humor �rz�kem. – legyintett egyet de von�sai fokozatosan gondterheltt� �s aggodalmass� kezdtek v�ltozni – Itt a v�g �s k�osz fogja �tvenni az uralmat minden felett.

• Az m�r sejtem, hogy r�nk v�r a megtisztel� feladat hogy megakad�lyozzuk, de hogy ker�l � a k�pbe? – Yusuke elm�j�ben kezdett k�rvonalaz�dni milyen teher nehezedik majd r� �s bar�taira. M�g fel sem fogta milyen, felel�ss�g nyugszik v�llain.

• � kapcsolatban �ll az �giekkel, kik az eg�szr�l mindent sz�mon tartanak. �gy Shizu fog majd kiteket t�mpontokkal ell�tni.

• �s azok az okos-toj�s Fejesek arra nem gondoltak, hogy k�zvetlen�l vel�nk ossz�k meg az inf�kat?

• Kuwabara! Ne legy�l m�r ennyire szemtelen… - f�rmedt az okoskod� k�ly�kre Botan. – Illet�ktelenek nem k�zvet�thetnek csak egy olyan t�k�letes l�ny, mint Shizu.

�s akkor szemp�rok sokas�ga szegez�d�tt az addig csendes szem�lyre. Csak most t�nt fel nekik, hogy milyen csod�latos alak is �ll az ajt�f�lf�nak t�maszkodva. Gy�ny�r� termete �s teste t�nyleg t�k�letes volt. K�l�nb�z�tt minden embert�l, de m�gis azonos volt vel�k.

• Shizu, �k itt a vil�g megment�i. - Viccel�d�tt Botan �s kezdte volna bemutatni �ket n�v szerint is. De akkor k�zbev�gott az �jonc.

• Hagyd! Kital�lom. – tekintet�t k�rbe futatta a t�rsas�gon �s nagy leveg�t v�ve, elkezdte sorolni a neveket a sosem l�tott arcokhoz p�ros�tva. – Yukina, Kuwabara, Keiko, Yusuke, Hiei, Kurama �s te Botan. �r�l�k, hogy megismerhetlek titeket, b�r ne ilyen helyzetben kellett volna tal�lkoznunk.

Egy szuszra hadarta v�gig a sok idegen nevet egy hib�t sem ejtve �s meleg pillant�sokat vetett a nevek tulajdonosaira. Mire a v�g�re �rt hatalmas s�haj hagyta el ajkait.

• Na sz�val a l�nyeg, hogy hamarosan itt a vil�gv�ge �s neked kell seg�tened a fi�kat. Addig pedig ez a h�z lesz az otthonod.

Ha m�g nem �rte volna el�g megr�zk�dtat�s a csapatot, akkor ez a mondat biztos, hogy kell� d�bbenetet keltett.

• Hogy itt? �s engem mikor akart�l megk�rdezni? – h�b�rg�tt Kurama, aki sebes�l�s�vel mit sem t�r�dve ugrott el�.

• Nyugodj le. Tudtommal elf�r a seg�t�k�z, �s azt m�gsem v�rhatod el a fi�kt�l, hogy �k fel�gyeljenek mindennap r�d. – Utols� mondat�t m�r csak f�lv�llr�l vetette oda a h�z gazd�j�nak. – Ja, �s Shizu a m�sodik szoba a ti�d. Csak nyugodtan pakolj ki, majd holnap ben�z�nk a l�nyokkal.

Kurama �res tekintettel meredt maga el� �s fogadta bar�tai egy�tt �rz� v�llba vereget�s�t.

• Hogy mi�rt nem hozz�m k�lt�zik… - �lmodozott hangosan Kuwabara – Azt�n nehogy azt halljam, hogy r�t�rted az ajt�t f�rd�s k�zben… - Kajla mosoly k�s�rte megjegyz�s�t, de �ppen hogy csak kiejtette sz�j�n, rosszall� tekintetek keresztt�z�be ker�lt. – Csak vicceltem, nehogy komolyan vegy�tek…

  • Akkor holnap. – ism�telt�k el azt�n mintha mi sem t�rt�nt volna, hagyt�k magukra az �jdons�lt lak�t�rsakat.

  A nyugalom csak l�tsz�lagos volt k�zt�k. Mindenkit m�lyen �rintett Botan mondand�ja. Megpr�b�ltak �gy tenni mintha csak egy �tlagos nap lenne, de lelk�kbe �les sz�lkak�nt m�lyedt a tudat, hogy k�nnyen lehet ez az utols� k�ldet�s�k.

  
  

  Negyedik r�sz:

  Ek�zben Shizu nyugodtan pakolt. Teljesen elmer�lt gondolataiba. Tudta sok m�lik rajta, �s ha egy apr� hiba is cs�szik sz�m�t�saiba m�r nem lesz menekv�s.

  A bemutatkoz�s �ta nem tette ki a l�b�t friss szob�j�b�l. Nyomasztotta ez az �j helyzet �s az a rem�nytelen k�zdelem, ami el�tt�k �ll. Kezei meg-megpihentek a leveg�ben �s szeme elveszett a ruh�k t�mkeleg�ben azt�n megr�zta fej�t, mintha csak egy rossz gondolatot akarna kikergetni fej�b�l �s karjai �jra munk�ba lend�ltek.

  �szre sem vette, hogy v�ge a napnak. Neh�z �r�k vannak a h�ta m�g�tt �s teste m�r kimondhatatlanul elnehez�lt. Magatehetetlen�l zuhant az �gyba. Hirtelen �j illat rohanta meg �t. Itt fekszik egy ismeretlen helyen, egy ismeretlen emberrel a szomsz�d szob�ban �s ismeretlen �rz�sek �rasztott�k el �rz�kszerveit. Nem is vacsor�zott, ruh�st�l ter�lt el az �gyon, ami m�g soha nem �rintette a test�t. Majd m�ly �lomba ringatta mag�t.

  Gy�trelmes alv�s volt. Forgol�dott �s jobbra-ballra vetette mag�t tudattalan teste. Azt�n hirtelen riadt fel a sz�rny� l�z�lomb�l. Sz�ve hevesen vert, szapor�n vette a leveg�t, csapzott haja izzadt arc�ba hullott. Hirtelen fel sem fogta hol is van. Hossz� percekbe telt mire enyh�lni kezdett teste forr� l�ktet�se �s kezdett lenyugodni elm�je. De az a sz�r� f�jdalom csak nem m�lt nyak�ban. �jra elter�lt az �gyon rem�lve ez csak seg�t valamelyest sz�ntetni a k�nt.

  Tekintet�t az �res semmibe s�llyesztette �s elm�j�ben �jra �s �jra lepergette �lma sz�rny� k�peit.

  „Jegelni k�ne” – futott �t rajta a k�sza gondolat, lekapta kez�t tark�j�r�l �s azon nyomban fel is kelt. Levetette verejt�k �ztatta p�l�j�t �s egy sz�ll atl�t�ban v�gott neki az ismeretlen lak�snak. Tudta, hogy Kurama s�lyos s�r�l�seket szenvedett nem sokkal ezel�tt �s nem akarta megzavarni illet�ktelen motoszk�l�s�val.

  Lassan szelte �t a s�t�ts�get. Fogalma sem volt, hogy merre kell keresnie a konyh�t. N�ha megtorpant vagy megbotlott egy-k�t b�tordarabban. Halkan fel is szisszent, de tov�bb ment.

  Mire megtal�lta a konyh�t test�t k�k �s z�ld foltok ter�tett�k be, de ez �t egy�ltal�n nem �rdekelte.

  Gyorsan kit�pte a h�t� ajtaj�t �s egyik kez�vel moh�n kutatta az enyh�l�st jelent� jeget m�sik kez�t a tark�j�hoz szorosan nyomva tartotta.

  • Hol van? Nem lehet igaz. Gyer�nk m�r. – suttogta mag�nak �s ekkor akadt kez�be a j�g.

  Mindenr�l elfeledkezve vetette mag�t a falnak. Nyugalma imm�r teljes lehetett. Kiny�jtotta f�radt tagjait �s teljes eg�sz�ben �tadta mag�t a j�les� hidegnek. Az egyetlen f�nyforr�sk�nt szolg�l� h�t�szekr�ny l�gyan vil�g�totta be a helyis�get �s csak most n�zett igaz�n sz�t.

  „Eg�sz rendes kis otthon, ahhoz k�pest, hogy f�rfi lakja.” Lassan m�r el is feledkezett mag�r�l csak hagyta, hogy a j�gszekr�nyb�l ki�raml� h�s leveg� v�gigj�rja test�t �s felfriss�tse az elgy�t�rt arc�t. Nem is vette �szre, hogy Kurama szeml�li �t m�r hossz� percek �ta. „T�nyleg t�k�letes” mormogta mag�ban, �s szemei v�gig vizslatt�k a megf�radt n�i alakot �s vontatott l�p�sekkel kibontakozott a f�lhom�lyb�l.

  • Tal�n nem k�nyelmes a fekhely?

  A l�ny egy�ltal�n nem sz�m�tott t�rsas�gra, �s ijedten tapadt a falra. A hirtelen mozdulatt�l haja az arc�ba zuhant �s meglepett tekintettel kezdte keresni a hang forr�s�t. Pupill�i nehezen szoktak hozz� a s�t�tben val� kutat�shoz, de pillanatok alatt r�akadt Kuram�ra.

  • Eln�z�st nem akartalak megijeszteni.