• Semmi baj csak nem v�rtam senkit. �s az �ggyal sincs semmi bajom. – pr�b�lta ler�zni a hirtelen j�tt t�rsas�got.

• Akkor mi�rt nem alszol?

• Mert r�m�lmom volt �s nem tudok visszaaludni.

• �s mire kell a j�g? – Kurama csak nem hagyta mag�t ilyen k�nnyen ler�zni.

• Semmire. – elhalkult a hangja �s les�t�tte a szem�t. Nem akarta bevallani m�g mag�nak sem, hogy ez az �lom t�bb volt a szimpla k�pzeletn�l.

• Akkor legal�bb azt mond meg, hogy mi zaklatott fel. Egy r�m�lom nem szokta ennyire letagl�zni az embert.

• Mi�rt �rdekel az t�ged? T�r�dj ink�bb magaddal. Nem �rtem, hogy mi�rt kell bele�rtanod magad. – fakadt ki a l�ny. Kedves term�szete fakulni l�tszott, de Kurama ezt az �lom hat�s�nak tudta be.

• Csak seg�teni akartam. Ha kibesz�ln�d magadb�l, akkor biztos megnyugodn�l annyira, hogy visszafekhess.

Shizu csak most vette �szre, hogy a fi� m�r j� ideje nyugtatta kez�t a s�r�l�sen �s gyorsan elsz�gyelte mag�t, ami�rt m�s otthon�ban ilyen f�l�nyesen besz�lt �s engesztelni pr�b�lta Kuram�t.

• M�g mindig f�j? – hangtalanul fel�llt a f�ldr�l �s an�lk�l, hogy megv�rta volna a v�laszt felemelte azt a t�gelyt, ami a gy�gy�rt tartalmazta. – Mutasd! Ti fi�k mindig azt hiszitek, hogy a komoly s�r�l�sek percek alatt begy�gyulnak.

Kurama bizalmatlanul n�zett a l�nyra, de nem hadakozott. S�r�l�se �jra felhasadt, amikor heves mozdulatokkal bizonygatta eg�szs�g�t. Eg�sz mellkasa izzott, szinte par�zslott �s b�n�t� zsibbadts�g k�szott v�gig tagjain. Shizu lassan k�zel�tette fel� kr�mes kez�t. Megpr�b�lta min�l finomabban �rinteni a sajg� t�rzset. Nem akart f�jdalmat okozni, hiszen a l�ny�ben volt a j�s�g. Puha mozdulatokkal vitte fel a v�res fel�letre a szert, de �rint�seit - ak�r mennyire is finomak voltak - Kurama halk szisszen�sei k�vett�k. A keneget�s folyamat�nak v�g�hez k�zeledve Shizu fojtott hangon sz�l a fi�hoz.

• Ez nem puszta �lom volt. Az �giek k�ldtek �zenetet. – hangja ekkor m�g zaklatottabb� v�lt - K�zeledik, �s nem tudjuk meg�ll�tani. A f�ld m�ly�b�l bukkan fel �s csak napok k�rd�se az eg�sz.

Kurama n�m�n hallgatta v�gig a megr�z� mondatokat. Minden egyes sz� k�zelebb hozta elm�j�hez a t�nyt: „Itt van a vil�gv�ge.” Nem is t�nt fel neki, hogy a gondos �pol�s abbamaradt �s csak egy tompa ajt�csap�d�s jelezte Shizu t�voz�s�t. Kurama m�g sok�ig �lt egymag�ban. A h�t�b�l ki�raml� hideg fuvallat lassan megnyaldosta a l�b�t, amire � �sszerezzent. Mintha csak a hal�l jeges lehelete csap�dott volta a v�gtaghoz. Ekkor hirtelen fel�llt �s teljes erej�b�l bev�gta a h�t� ajtaj�t. Tehetetlens�g �s f�jdalom �tv�z�d�tt ebben a mozdulatban. „K�zeledik, �s nem tehet�nk ellene semmit. �s ha tehetn�nk is �n nem lehetek a seg�ts�g�kre. Legal�bbis ezzel a s�r�l�ssel nem.” Bossz�san fonta karj�t maga el� �s lass� l�ptekkel elindult szob�ja fel�.

Ez az �jszaka a h�z mindk�t lak�j�t megviselte. Egyik�j�k sem tudta �jra nyugov�ra hajtani fej�t. Gondolatok ezrei zsongtak a k�bult agyakban. Kerest�k a megold�st �s a kiutat ebb�l a lehetetlen helyzetb�l. �gy telt el ez az iszonyatos, k�ts�gekkel teli �jszaka.

�t�dik r�sz:

M�snap Shizu r�szletesen besz�molt azokr�l az �rz�sekr�l, amik el�z� este ker�tett�k �t hatalmukba. E k�zben s�rg�tt-forgott �s friss k�v�val lepte meg n�pes bar�tit�bort. Keze meg-megremegett mik�zben elm�j�ben kutatta a megfelel� sz�t arra a borzalmas �rz�sre, ami tegnap lett �rr� rajta.

• Nincs az a sz�, ami le�rn�… F�lelmet �reztem �s ez a f�lelem egyre ink�bb elhatalmasodott rajtam egy v�rz� seb volt a lelkemen.

• Ha m�r a sebes�l�sekn�l tartunk: hol van Kurama? – k�rdezte ny�lt k�v�ncsis�ggal Koenma. Rem�lte, hogy m�r meg is nyerte a fogad�st apja ellen�ben �s m�r a sz�j�ban �rezte a fogad�s t�rgy�t k�pz� �dess�gek halm�t.

• Felszakadt a sebe �s m�g val�sz�n�leg alszik. – a nem v�rt v�laszra nem is tudott mit mondani, lebiggyesztette ajkait �s szomor�an vette tudom�sul, hogy ennek a j�tszm�nak m�g k�zel sincs v�ge.

• Nini! Az emlegetett szam�r! – ki�ltott fel orm�tlan hangon Kuwabara – M�r azt hittem belefulladt�l a p�rn�kba.

De a fi� mit sem t�r�d�tt az �lcel�d�ssel haladt el az okoska mellett �s egy k�zmozdulattal szabad�totta meg mag�t az ingj�t�l. A l�nyok mind pironkodva fordultak el m�s ir�nyba de esz�k nem engedett �s �nk�ntelen�l is a fi� izmos mell�re szeg�lt tekintet�k.

• Ez nem lehet. Elt�nt a s�r�l�s. Mi a fene t�rt�nt itt az este? – bukott ki a t�tott sz�j� Yusukeb�l a k�rd�s. De v�laszt nem v�rva fordult minden egyes szemp�r Shizura.

• Mit b�multok? AZ � KR�ME VOLT.

A nap h�tral�v� r�sze nyugodt mederben folyt tov�bb. A kis bar�tit�rsas�g minden k�vet megmozgatva elemezte a lehets�ges ellenfeleket. �rvekkel �s ellen �rvekkel t�masztott�k vagy d�nt�tt�k meg egym�s elm�leteit. Sz�mba vettek minden lehets�ges verzi�t.

A kimer�t� munka �gy t�nt soha nem �r v�get.

• Na j�. Ennyi volt. Ha m�g egy k�nyvre r�n�zek biztos, hogy kifolyik az agyam. – szakadt el a c�rna Kuwabar�n�l.

• Te meg mir�l besz�lsz? Ez a vesz�ly t�ged egy�ltal�n nem fenyeget. – g�nyolta ki a f�radt fi�t Hiei.

• Mit mondt�l te kis zsebpiszok?

• Zsebpiszok?

• Most m�r el�g legyen. Az agyatokra ment a vil�gv�ge, vagy mi? – �llt a k�t kakas k�z� Yusuke – Mi is kimer�lt�nk. Jobb lesz, ha most itt abba hagyjuk, �s majd holnap folytatjuk.

�s a kis csapat f�radts�gt�l meggy�t�rve fejezte be a munk�t, magukra hagyva Kuram�t �s Shizut.

• M�r most elegem van az eg�szb�l, pedig m�g el sem kezd�d�tt. – roskadt vissza fotelj�be a l�ny.

• Az�rt ne keseredj el. Majd csak lesz valahogy. �s a v�g�n �gyis mi gy�z�nk. – pr�b�lt nyugodts�got sz�nlelni a fi�, de � maga is k�telkedett abban, amit mondott.

A l�ny egy cseppet sem enyh�lt meg, szilajon tombolt benne tov�bb a k�ts�gbees�s �s a f�lelem.

• J� �jszak�t! – �s fak�pn�l hagyta a h�z ur�t.

Ez az este sem telt m�sk�nt. Shizun �jra �rr� lettek az �lmok, �s most m�g intenz�vebben �lte meg azokat. Test�n �rezte a t�rt�nteket. F�l�be rivalltak a sikolyok. Minden �rz�ke eltelt a r�m�letes k�pekt�l. Sajgott a teste, f�jt minden porcik�ja, de nem menek�lhetett. Er�s szor�t�st �rzett felkarj�n �s a nev�t hallotta. Hirtelen pattantak fel pill�i. Kapkodott a leveg� ut�n, szem�t ide-oda j�rtatta. Szabadulni pr�b�lt a szor�t�sb�l, ami m�g mindig test�re nehezedett. A r�m�let teljesen hatalm�ba ker�tette.

• Shizu! Figyelj r�m! Most m�r minden rendben van. Hallod? �bren vagy. N�zz r�m! – Kurama tartotta �t es�sen karjaiba. �s nem eresztette.

• Hagyj! Eresz! – �s mint egy �r�lt igyekezett kit�pni mag�t a fi� �l�b�l. �kl�vel �t�tte Kurama mell�t �s tolta el mag�t t�le.

• Nyugodj m�r meg! Mindenk�ppen le akarod verni a t�d�m? – �s mint egy szoros z�r fogta k�zre karjaival a karcs� testet.

Hossz� percek teltek el mire a r�m�let lassan t�nni kezdett �s a hiszt�ria is al�bb hagyott. �s �ltek egym�s �l�ben a s�t�ts�g nyugtat� lepl�be burkol�zva. Halk s�r�s szakadt fel Shizu elhalt tork�b�l �s Kurama sz� n�lk�l vonta a l�ny fej�t mellkas�ra.

Egy �r�ba is beletelt mire v�gk�pp lehiggadt. Eg�sz teste kimer�lt volt �s s�lyos f�rads�g ter�lt v�gig rajta. Elm�je ki�r�lt, nem akart gondolkodni. Tekintete elgy�t�rve hullott az �jszak�ba. A fi� l�gyan h�mozta ki mag�t az �lel�sb�l �s �vatosan fektette el a szinte �lettelen l�nyt. Hangtalan l�ptekkel indult az ajt� fel�, de Shizu ragadta meg hirtelen a k�zelebb es� karj�t.

• Ne hagyj egyed�l. – k�rlel� szeme szinte vil�g�tott a puha holdsug�rban.

Kurama engedett a l�nynak �s az �gy mellett �ll� sz�kbe helyezte mag�t. Sok�ig n�zte az idegen alakot, egy percre sem vette r�la �v� tekintet�t. Figyelte, ahogy l�gz�se nyugodtt� �s egyenletess� v�lik �s csendes szuszog�sa nyugt�zta �lomba mer�l�s�t.

M�snap Shizu ker�lte az embereket, nem akart vel�k tal�lkozni �s tal�n az eg�sz napot egyed�l t�lt�tte volna szob�j�ban, ha a l�nyok nem t�rik r� az ajt�t.

• Szia!

• Sziasztok – teste �s lelke m�g most sem pihente ki azokat a kegyetlen �r�kat. Az �gyon �lve gubbasztott �s tekintet�t a plafonr�l hirtelen a l�nyokra s�llyesztette. – Mi j�ratban vagytok? – �s egy k�nnyed mosolyt er�ltetett arc�ra.

• H�t hogy k�rdezhetsz ilyet?! L�tni akartuk hogy vagy. – aggodalmasan f�rmedtek Shizura.

• �n m�r eg�szen j�l vagyok, de biztos, hogy nem csak ez�rt j�ttetek.

• Szerett�nk volna megbizonyosodni arr�l, hogy t�nyleg mindenrendben van veled, de az is igaz, hogy nem puszt�n ez�rt j�tt�nk. – lehajtott fejjel kezdett bele Keiko – Elakadtunk �s sz�ks�g�nk lenne a seg�ts�gedre.

• M�r biztos besz�molt nektek a tegnapir�l Kurama, de nektek is meg kell �rtenetek, hogy neh�z err�l besz�lni. – szem�ben megcsillant a f�jdalom de nem neheztelt bar�taira, ami�rt felh�nytorgatj�k ezt a kellemetlen eml�ket. M�lyet s�hajtott �s �gy kezdett bele:

• Alig van k�t napunk �s itt lesz. Meg fog �lni mindenkit �s nem lesz tekintettel semmire sem. L�ttam az a puszt�t�st, ami v�gbemegy majd �s l�ttam, ahogy lelkiismeret n�lk�l gyal�zza meg a fiatal n�ket �s �li meg �ket. Magamon �reztem mindazt, amit tett.

- Szerinted siker�lhet meg�ll�tanunk? – az elmondott borzalmak nagy hat�ssal voltak a hallgat�s�gra �s r�m�lett�l �titatott hangjuk meg-megremegett.

• Van r� m�d, kell hogy legyen r� valami m�d…

• �s hogy n�zett ki? H�tha valamelyik k�nyv eml�t�st tesz r�la.

• Hossz� �les karmai vannak �s pat�i. Nem tudom pontosan…

• Na j� az�rt ez is valami �s most siess�nk, mert m�r csak k�t napunk van. – hajtotta el a l�nyokat az �gy sz�l�r�l Botan, hogy min�l el�bb elkezdhess�k a kutat�st. Mag�ra hagyt�k Shizut �s belevetett�k magukat a munk�ba.

A csapat mindentagja fesz�lten lapozgatta v�gig a k�nyveket, amiket m�g Koenma hozott seg�ts�g�l �s kerest�k a sz�rnyet, akire r�illik a r�vidke le�r�s.

• �n harcos vagyok nem k�nyvmoly. – Hiei m�r nagyon unta ez egy�ltal�n nem neki val� feladatot �s kelletlen�l haj�totta f�ldre a t�bb ezer �ves k�tetet.

• H�! Az egy eredeti �h�ber k�zirat… B�nhatn�l vele finomabban is. – kapott a poros irom�ny ut�n Koenma majd haragosan fordult el Hieit�l. – Ezt a harcot el�bb itt kell megnyerned, ahhoz megk�zdhess a besti�val. �s azt nem mondta, hogy h�ny ujja is van? – z�rta r�vidre a vit�t, amit m�g el sem kezdhetett szerencs�tlen fi�.

• H�t… azt nem. Mi�rt? Tal�lt�l valamit? – de Koenma nem felelhetett Botan k�rd�s�re, mert mindenki meglepet�s�re megjelent Shizu.

• �t ujja van. – k�z�lte sz�razon.

• Eg�szen biztos?

• Teljesen… - ford�totta el t�rzs�t a l�ny �gy l�that�v� v�lt a h�t�n �ktelenked� m�ly s�r�l�s. Pontosan �t bar�zda rajzol�dott ki a v�res ingj�n.

• Uram, Teremt�m! J�l vagy? Gyere ide �s mutasd! – Botan aggodalmasan r�ntott egyet a l�nyon �s gyorsan lenyomta a sz�kre. Meg sem v�rta mit is mond, azonnal elkezdte tisztogatni az ismeretlen nyomokat.

• Ezeket meg hol a francba szerezted??? - Kuwabara teljesen megh�lt a felsz�ni s�r�l�snek nem mondhat� rov�tk�k l�tt�n. A t�bbiek is csak csendben figyeltek.

• Ezek az �lmok kezdenek elfajulni, �s a testemre vet�lnek ki. Ez m�r a val�s�g �s fogyt�n van az id�nk. – kit�pte mag�t Botan kezeib�l, �s a f�ldre vetette mag�t. Sz� n�lk�l kezdett kutatni a k�nyvek megsz�ml�lhatatlan kupacai k�z�tt �s kis id� m�lva egy vaskos k�tettel a kez�ben �llt fel. Sietve lapozgatta v�gig majd hirtelen megdermedt �s a legk�zelebbi sz�kre roskadt. – � az!

Kez�b�l kifordult a k�nyv �s tan�cstalannak t�n� arc�t remeg� kezeibe temette. Yukina n�m�n kapott a k�nyv�rt �s kezdte olvasni a k�p alatti magyar�z� sz�veget.

• A v�gzetd�mona. �t karm�, pat�s sz�rnyeteg. K�l�n�sen v�rszomjas. Egyes dimenzi�kban a n�phagyom�ny szerint � hozza el a v�gs� pusztul�st. Egyetlen ismert fegyver ellene a Fujikage nevezet�, szent v�zben megforgatott szabja.

• Akkor most m�r bizonyos… T�nyleg elveszt�nk… - megadta mag�t Koenma a v�gs� k�ts�gbees�snek �s test�t a hideg falnak t�masztotta.

• Mir�l besz�lsz? Hiszen most olvasta Yukina, hogy van ellene fegyver? – emelte fel hangj�t Yusuke �s �rtetlen szemekkel meredt f�n�k�re

• Nem �rted? A Fujikage m�r �vsz�zadok �ta nem l�tezik. Elveszett egy harc sor�n. – N�zett hidegen a k�rdez� szem�be.

M�ly csend �s n�mas�g k�vette ezt a sz�v�lt�st. Most tudatosult mindenkiben, hogy ez t�nyleg be fog k�vetkezni �s �k tehetetlenek. Ez a t�tlens�g gondolata f�j�bb �s elviselhetetlenebb volt sz�mukra, mintha v�res k�zdelemben maradtak volna alul a besti�val szemben. A hossz� m�l�z�st Kurama hirtelen megcsend�l� hangja foszlatta semmiv�.

• Az t�ny, hogy ebben a dimenzi�ban elt�nt a kard, de ez nem f�ggv�nye annak hogy m�shol is �gy van ez.

• Te most arra c�lzol, hogy kock�ztassuk az �let�nket az�rt, hogy megmenthess�k a vil�got? – k�rdezte furcsa vigyorral Hiei.

• Igen!

- Val�sz�n�leg maghalunk… �s kev�s az es�ly arra, hogy siker�l… Mikor indulunk?

- Holnap. – v�gta r� kurt�n Kurama, majd a kis csapat �jultan l�pett ki a h�zb�l. Boldogok voltak, hogy egy csepp es�ly�k az�rt m�gis maradt �s nyugodtan t�rtek haza.

• Most pedig mutasd a h�tad! – fordult Shizuhoz Kurama.

• De nincs semmi bajom.

• Ti l�nyok mindig azt hiszitek, hogy a komoly s�r�l�sek percek alatt begy�gyulnak. - �s ellentmond�st nem t�r� hangon l�pett a meglepett l�ny m�g�.

Shizu nem sz�lt semmit, megad�an emelte le v�llair�l a v�res cafatokat �s engedte, hogy mint k�t nappal ezel�tt � �polta Kuram�t most � tegye ugyan azt. Hossz� percekig d�rzs�lte �vatosan a gyenge testet, k�zben a l�ny egy hangot sem hallatott. Nyugodtan t�rte, hogy f�j� bord�it puh�n kezelje a f�rfi �s �tengedte mag�t a gy�ng�d k�nyeztet�snek.

Miut�n a fi� befejezte a k�nyes m�veletet, mag�ra hagyta az elernyedt Shizut. A l�ny tudta, hogy egyed�l van �s hangtalanul indul ki a teraszra. A vaks�t�t �jszak�t csak a csillagok vil�g�tott�k meg, szem�t pihentette ez az esti hom�ly �s nyugodt mozdulatokkal tette le mag�t a f�ldre. H�t�t nekit�masztotta a h�z fal�nak �s m�ly l�legzetek k�s�ret�ben emelte tekintet�t a tiszta �gboltra. T�dej�be sz�vta az �de leveg�t, szinte felfriss�lt t�le. El�r�ntott zseb�b�l egy